[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hanem azért igaza van fqzte hozzá halkan.
Jutta elpirult.
Te, ne kezdd most már te is ezeket a sületlenségeket! förmedt
rá a fiúra. Igazán, semmi kedvem efféléket hallgatni, jobb, ha tu-
dod. Azért is jöttem ide, hogy nyugodtan gondolkozhassam.
Ez azt jelenti, hátra arc, mars innen, vagy pedig segíthetek a
gondolkodásban?
Jutta sóhajtva pillantott rá.
FelQlem akár maradhatsz is.
Fritz egy fotelt húzott oda, és helyet foglalt.
És mi a gondolkodás tárgya? kérdezte ünnepélyesen, miköz-
ben titkolt elragadtatással bámulta a lányt.
No, azt igazán kitalálhatod. Hogy úgy mondjam, a levegQben
van. Természetesen az ifjú páron gondolkodom. Te, Fritz, azt hi-
szem, rettentQen szeretik egymást.
Fritz közelebb hajolt hozzá. Elnézte a szép, fehér nyakat, a göm-
bölyq, formás karokat, s az elragadó látvány kissé a fejébe is szállt.
Én is azt hiszem, Juc. Igazán irigylésre méltóak. Bár már én tar-
tanék itt! mondta elfojtott tqzzel.
Jutta kihúzta magát, és nyugtalanul fürkészte az arcát.
Fritz, elfelejtetted, hogy nem fogsz megnQsülni! Megígérted
mondta bizonytalanul.
Fritz megint összeszedte magát.
Persze, Juc, csak vicceltem.
Jaj, hát igazán léha vagy! Ilyen komoly dolgokból nem lehet
viccet csinálni. Halálra rémültem... illetve... nem is... vagyishogy...
Jesszusom, most már aztán végképp nem tudom, mit akartam mon-
dani! Te mindig összezavarod az embert! Jobb is, ha magamra
hagysz. Na, menj már!
Ám Fritz megragadta a kezét, és erQsen szorította.
Juc, ne legyél már ilyen goromba! Nézd csak, két hónap és ti-
zenkét nap múlva már tizenhét éves leszel. Akkor aztán igazán elQ-
kelQbben kell viselkedned, nem lehetsz többé ilyen szertelen!
Jutta rándított egyet a vállán, de nem nézett a fiú szemébe.
Hát, ha olyan nagyon akarom, akkor már most is tudok úgy vi-
selkedni. Nem is szoktam már régen senkivel sem gorombáskodni,
csakis veled.
Na hallod, ez nem valami hízelgQ rám nézve! Miért éppen en-
gem tüntetsz ki?
Mert te sem vagy valami lovagias hozzám! Például Götz már
régen a kellQ tisztelettel bánik velem. Még kezet is csókolt egyszer!
Azt ugyan én is megtehetem, kicsi Juc mondta halkan a fiú, és
nagyon gyöngéden az ajkához emelte Jutta kezét. A szemében nyug-
talan tqz lobogott.
Jutta fülig pirult, és fölugrott a fotelbQl.
Kezdenek már táncolni odaát. Mennem kell! kiáltotta és elsie-
tett.
Fritz utánanézett, és mélyet sóhajtott.
Most már nem bírom ki sokáig!
Zsebnaptárt vett elQ, és megszámolta, pontosan hány nap van még
Jutta születésnapjáig. HetvenkettQ. Sose lesz vége! De mégis ki kell
várnia. Csak legalább ne lenne napról napra szebb és vonzóbb ez a
lány!
Visszafordult Q is, ment a nagyterembe. Jutta épp az orra elQtt
táncolt el zöldfülq gavallérjával. Fritz Silvie-t kezdte keresni, hisz az
elsQ táncot vele illett járnia.
A lány még mindig csüggött a tanácsos szavain. Negyven felé já-
ró, tekintélyes férfiú volt, a feje búbja már kissé holdvilágos, a baju-
sza viszont nyalkán kipödörve. Silvie szemlátomást megnyerte a tet-
szését, tapodtat sem tágított mellQle. Az pedig nyílt titok volt, hogy
nQtlen még, és menyasszonyt keres. Fritz magában forró fohászt
küldött az ég felé. Ó, ha ennek a snájdig tanácsosnak eszébe jutna
tanácsosnét csinálni Silvie-bQl! Akkor a lány biztosan nem pazarolna
több energiát arra, hogy Qt behálózza!
Silvie nem is volt éppen elragadtatva, amikor Fritz kötelességtu-
dóan meghajolt elQtte. Csak egyet táncolt a fiúval, aztán visszavezet-
tette magát a helyére. A tanácsos még mindig ott ült, és folytathatták
a csevegést. A második táncát Silvie már a tanácsosnak ígérte el.
Fritz boldog volt, hogy letudhatta kötelezettségét, és azonnal Jutta
keresésére indult. Az elQbb lejátszódott jelenetre nem tett célzást, de
bájos kis táncosnQjét igen lelkesen szorította magához, míg csak a
zene szólt.
Az ifjú pár közben csöndesen távozott. Eva némán simult Götz
karjaiba, miközben a kocsi Herrenfelde felé robogott velük. Fejét a
férfi szívére hajtotta, érezte a heves dobogást, és édes biztonságérzet
töltötte el.
Herrenfeldében mindent elQkészítettek a fogadásukra. Götz ki-
emelte asszonyát a kocsiból, és karjában vitte át a ház küszöbén. Az
újonnan fogadott személyzet a régiekkel együtt az elQcsarnokban
várt rájuk. Eva kedvesen köszöntötte Qket. Bokáig gázolt az elébe
szórt rózsákban. Kéz a kézben járták be a házat.
A nagy barokk épület minden ízében megújult. Minden megtör-
tént, amit csak pénz és finom ízlés megtehetett, hogy szép és ké-
nyelmes lakhellyé tegyék Herrenfeldét. Itt-ott a termek berendezése a
nemzetség régi nagy napjainak pompáját sugallta. Végezetül Eva
lakosztályát is megtekintették. A fürdQszoba küszöbén Eva lába
földbe gyökeredzett, és Götz is meghökkenve bámult a pasztellkék
színekben pompázó helyiségre. A legcsodálatosabb sötétvörös rózsák
tengere ontotta édes illatát. Vázák és kosarak álltak mindenütt, tele a
legszebb, legkülönlegesebb példányokkal. A toalettasztalka szinte
eltqnt a virágtengerben, a padlót vastagon rózsa borította, és minden
zugot rózsatömeg töltött ki. A bódító illat szinte elkábította Evát.
Fölnézett a férjére.
Te voltál, Götz?
Nem, drágám. Én csak a nappalidba rakattam virágokat. Nem
tudom, hogy ezt a csodálatos rózsadíszt kinek köszönheted. De nézd
csak, itt, ebben a kosárkában van üzenet.
Középen kerek kis asztalka állott, rajta rózsakosár. EbbQl húzott
most elQ Götz egy borítékot, és Evának nyújtotta. Egy kis kártya volt
benne, rajta csak néhány szó:
Drága gyermekem! Nem lehetek melletted ezen a napon, így le-
galább a távolból szórok rózsát az utadra. Mindig az lesz a legna-
gyobb boldogság számomra, ha téged boldognak tudhatlak. Az áldá-
som legyen mindig veled! Édesanyád.
Eva a férje nyakába borult.
Édes, drága anyám! Götz, ugye nagyon hálásak leszünk neki?
Az Q kezébQl kaptuk meg a boldogságot.
Götz gyöngéden megcsókolta Evát.
Bár tudnálak olyan boldoggá tenni téged, mint ahogy Q szeretné,
édesem!
Lángoló szemmel, szorosan összeölelkezve álltak a rózsatenger
közepén.
XVI.
Húsvétkor lett Eva Herrenfelde úrnQje. Most pedig már küszöbön
állt a pünkösd. A házasság elsQ heteit csöndes visszavonultságban
töltötte az ifjú pár. Nem jártak társaságba, vendégeket sem fogadtak.
Götznek amúgy is elég dolga akadt ilyenkor tavasszal. Most szokat-
lan lelkesedéssel és örömmel vetette magát a munkába. Hiszen végre
volt tere az igazi, értelmes gazdálkodásnak! Nem is tudta olykor,
minek örül jobban, a szabad alkotás lehetQségének vagy pedig imá-
dott Evájának. A kettQ együtt határtalan életörömmel töltötte el. Most
mutathatta csak meg igazán, mire képes: tehetsége, munkakedve elQtt
végre nem álltak értelmetlen akadályok. Boldogságát csak néha-néha
keserítette meg a gondolat, hogy az egészet hazugságnak köszönheti.
De mindig elhessegette a kellemetlen emléket, és még kedvesebben,
gyöngédebben bánt imádott feleségével.
Eva valósággal kivirágzott a boldogságtól. Szépsége most teljes
pompájában bontakozott ki, és különleges báj is társult hozzá, mely
még egy kevésbé szép asszonyt is ellenállhatatlanná tett volna. Götz
határtalan szerelmet érzett iránta, mely néha egészen bolondos visel-
[ Pobierz całość w formacie PDF ]