[ Pobierz całość w formacie PDF ]
A fiatalember jóval tovább maradt, mint eredetileg szándékozott.
Végül mégiscsak felállt, és elnézést kért, hogy ilyen soká zavarta a
hölgyeket. A legszívesebben persze még tovább is ott maradt volna.
Lelke mélyén Felizitas is sajnálta, hogy a vendég távozik. A szívét
soha nem érzett melegség öntötte el, amikor Heinz indulás elQtt így
szólt:
Hamarosan ismét találkozunk. Remélem, Felizitas, nincs elle-
nedre, ha sqrqn összejövünk, amint az jó rokonokhoz illik. A húgom
és az édesanyja is levizitel még nálatok a nap folyamán. A napokban
pedig sort kerítünk egy hosszabb együttlétre is.
Hát persze, drága Heinz öcsém, a legnagyobb örömmel! koty-
tyantott közbe Helene asszony.
Unokaöccse meghajolt elQtte.
Ha bármiben szolgálatotokra lehetek, kérlek, rendelkezzetek ve-
lem!
Köszönöm, kedves öcsém. Ha egyszer segítségre szorulunk, bi-
zalommal fordulunk majd hozzád felelte kenetteljesen az idQs
hölgy.
RészemrQl a megtiszteltetés hajolt meg a fiú. Viszontlátásra,
Helene néni! Viszontlátásra, Felizitas!
Heinz különös hangulatban ment le a lépcsQn. Sarida odalent várta
az autóban, és széles mosollyal fogadta gazdáját.
Hazamegyünk, Sarida! utasította Heinz, miután beszállt.
MerengQ tekintettel nézte az elsuhanó házakat, de nem látott mást,
csak mindvégig Felizitas arcát. Egyszerqen képtelen volt másra gon-
dolni. Még soha nem találkozott hozzá hasonló lánnyal, aki elsQ lá-
tásra ilyen mély benyomást tett volna rá. Érezte, ahogy szétárad ben-
ne az a szokatlan melegség, amely akkor öntötte el, amikor Felizitas
átlépte a szalon küszöbét, és szép szemével elQször pillantott rá.
Rábeszélte Juttát és Gertrudot, hogy a rokon hölgyeket még aznap
meglátogassák, és meghívják következQ vasárnap ebédre.
Anya és lánya vasárnap meg is érkeztek. Felizitas finom lénye ta-
lán most még a múltkorinál is nagyobb hatást gyakorolt Heinzre. A
lány vele szemben nem volt olyan tartózkodó, mint egyébként lenni
szokott. Ha ránézett az unokafivérére, a szemébQl mindannyiszor
meleg fény sugárzott, s egész lényébQl szelíd bensQségesség áradt a
férfi felé.
Hamarosan mindennapossá vált a kapcsolat a Frank-villa lakói és
az újonnan hazatelepült rokonok közt. Bár jellemük nagyon különbö-
zQ volt, Felizitas és Jutta remekül megértették egymást.
Helene asszony is roppant elégedett volt a lányával. Felizitas nyi-
tottabb lett és közvetlenebb, ami kétségkívül elQnyére szolgált. A
lánya végre friss volt és eleven, olyan, amilyennek mindig is szerette
volna.
Heinz minden alkalmat megragadott, hogy együtt legyen szép
unokahúgával. Egy napon aztán azzal a javaslattal állt elQ, hogy a hét
bizonyos napjain töltse a két hölgy az estét a Frank-villában. Azokra
a napokra gondolt, amikor Walradot is vendégül látták.
Fülledt júliusi este volt. Helene néniék és Waldrad aznap is a
Frank-villában vacsoráztak. Szélesre tárták az ebédlQ verandára nyí-
ló, szárnyas ajtaját.
Heinz ma valahogy különösen jó hangulatban volt.
Nem ma szüreteltük le az epreskertünket? Amikor hazajöttem,
láttam a szakácsnét egy tál eperrel a konyhába menni. Valami azt
súgja nekem, hogy ma eperbólét iszunk...
Remek ötlet, Heinz! tapsolt vidáman Jutta. Kiszaladok a
konyhába, és hozom az epret. Te addig gondoskodj a borról!
Néhány perc alatt mindent kivittek a verandára, ami az eperbólé-
hoz kell, Sarida felbontotta az üvegeket, Heinz és Walrad pedig tré-
fálkozva, nevetgélve összekeverték a jeges vödörben álló, öblös kris-
tály tálban a hozzávalókat. A bólé pompásan sikerült. Heinz az elsQ
poharat az inasának nyújtotta.
Idd meg e ház lakóinak egészségére, Sarida! mondta barátsá-
gosan.
Sarida átvette a poharat, és a gazdájára nézett.
Sarida inni és köszönni, Mynheer mondta, nyugodt kortyokkal
kiitta az italt, majd távozott.
Gertrud gúnyosan elmosolyodott.
Túlságosan elkényezteted az inasodat, Heinz! Szerintem nem
helyes dolog mondta okoskodva.
Sarida több egyszerq inasnál felelte Heinz a mostohaanyja gú-
nyosan megvillanó szemébe nézve. Tqzbe menne értem.
Hát persze, csakhogy kötve hiszem, hogy ilyesmire sor kerülne.
Szerencsére... gúnyolódott tovább az özvegy.
Ó, mama ellenkezett a lánya , igazán nem veheted Saridát
[ Pobierz całość w formacie PDF ]